Az a rendkívüli megtiszteltetés ért, hogy olvashattam és apró észrevételeimmel picit jobbá tehettem az akkor még végleges formájára készülő, már eléggé lecsiszolt állapotú gyémántot, a RoBi 2021-es évét bemutató, naplószerű könyvet.
Kétséget kizáróan szubjektív könyvajánló következik. 🙂
Előszó
RoBi immár másfél éve kábítószermentes – ami nála azt jelenti, hogy alkoholon és dohányon kívül tiszta – életet él, ami nagy szó. ~20 éve követem a zenei pályafutását és emiatt a vele/körülötte zajló dolgokat is. Volt már több (végül kudarcba fulladt) próbálkozása hátrahagyni a poklok poklát, de sosem volt eddig benne ennyire erős az elhatározás. Sokan szorítanak velem együtt manapság, hogy ki tudjon tartani és olyan életet élni a számára hátralévő időben, amilyet igazán szeretne.
Bár úgy emlékszem, ez így soha nem lett kimondva, de szerintem számára ez a fajta rendszeres írás egy kitűnő figyelmet lekötő terápiás eszköz is.
Kivitelezés
A kötetnek nagyon jól áll, hogy „most”-ban íródott. Nem távoli visszaemlékezésből táplálkozik, hanem az írás pillanatában érvényes, friss jelenből. Így nem lehet tudni, hogy mit hoz a „holnap”, nincsenek átfogalmazva, becsomagolva az érzések, félelmek, kifejezések.
„Az utóbbi hónapokban észrevétlenül kialakítottam magamnak egy egészen jól működő napi rutint, amelyhez nagyjából azóta is rendesen tartom magamat, és amely a következő tevékenységekből áll: ébredés, fél perces meditálás az ágy szélén ülve az éppen induló napomról, reggeli ima, beágyazás, redőnyfelhúzás, vécézés, fogmosás, fürdés, reggeli, levelekre válaszolás, tennivalók intézése (bolt, posta, mosás, teregetés stb.), munka (gitározás, éneklés, írás), ebéd, szieszta, munka (próba, stúdió, koncert), vacsora, mosogatás, fogmosás, fürdés, naplóírás, a másnapi tennivalók gyors csekkolása, esti film, esti ima, alvás. What can I say? Nem én vagyok a legérdekesebb ember a világon. :)”
RoBi a fenti idézet utolsó mondatát, ha nem is cáfolja meg (aki olvasni fogja, látja majd Script Elek monotonitásán), de a mindennapjait úgy mutatja be, hogy mindezt kitűnő helyesírással, választékos fogalmazással, (néhol fanyar) humorral és minden esetben nagyon olvasmányosan teszi. A tavalyi év folyamán a Facebook oldalán csepegtetett előzetesekből már kirajzolódott, hogy a hétköznapi dolgokat is – mint a szemét levitele – érdekesen tálalná. Szerencsére ilyesmiről nem számol be.
Sokkal inkább érdekes témákat követhet végig az olvasó, mint például, hogy hogyan áll össze az új zenekari felállás végleges formája, vagy milyen (irigylésre méltó) munkamódszerrel és gyakorisággal ontja az új szerzeményeket Müller Péter Sziámival karöltve.
Az igazság talpa
„A létezés nagy igazságai egytől egyig mind csupán egyszerű tőmondatok odalent a lábunk alatt a porban. Ezért is mondják azt, hogy „az igazságnak koszos a talpa”. Kár, hogy a kutya se mondja, mivel nem ismeri senki, hiszen én találtam ki.”
A szerző különös őszinteséggel enged betekintést az élete bizonyos részeibe. Főleg a szakmai szál erős. Végigkövethetjük például idézett e-mailek és fotók segítségével, hogy a kezdeti próbáktól fogva hogyan kovácsolódott össze egyre jobban az új formáció, kikkel és hogyan dolgozott együtt különböző stúdiókban. Elég részletesen számol be az álmairól is a hasábokon, amik sok esetben meghökkentően irányítottak. Számomra – aki csak nagyon ritkán emlékszem az álmaimra, akkor is csak foszlányokra -, igazán érdekes volt ezeket olvasni.
Ugyanakkor jó, hogy nem oszt meg minden titkot és érzelmet a naplóval és ezáltal az olvasóval.
„Az okok személyesek, és nem fogom őket még a naplóm orrára sem kötni…”
Egyrészt így is elég sok háttérinformáció kiderül, másrészt szerencsére nem bulvárosodik bazári majommá a főhős. Nem ír arról, amihez semmi közünk nekünk, olvasóknak és nem is keresi a mások, illetve a saját zsebében a bicskát „nyitogatás-ügyileg”.
Fotó: Szodorai Regina
„Ehhez mit szólsz, Mikulás?”
Az év vége felé haladva többször volt az az érzésem, hogy egy tragikomédiát olvasok.
Az egyik pillanatban mosolyra állt a szám, a következőben pedig majdnem elbőgtem magam. Pár oldallal arrébb pedig épp fordítva hatottak rám a szavak, a sorok.
Azt hiszem a legjobban úgy tudnám jellemezni ezeket a részeket, hogy olyan volt, mint az élet. Mert pontosan az. Valaki életének a története, amit olykor „megírni” sem lehetett volna jobban. Ilyen ez a sors, ilyen ez a karma.
Ajánlott olvasmány
A tavalyi évben – amikor a NAPLÓÉVKÖNYV játszódik – csak egy hiperkarma (az nem is volt publikus) és két RoBi szólókoncertet hagytam ki.
A naplóban néha egészen ki lett fejtve egy-egy koncertnél a készülődés folyamata és a fellépés utáni benyomás. Egészen érdekes élmény volt úgy olvasni ezekről, hogy felidéződtek bennem a saját emlékeim ugyanazokról a napokról. Külön szerencse, hogy még nem olyan távoliak ezek az emlékek a korai megjelenés miatt, így biztosan sokan lelnek majd a könyvet beszerzők közül ilyen találkozási pontokat, ami picit még intimebbé teszi az olvasás élményét.
Egy biztos, engem nagyon kíváncsivá tett a könyv az éppen ezekben a napokban is készülő folytatásra. Ha marad ez a színvonal – és miért ne maradna? – számomra menetrendszerű lesz az év eleji visszatekintés RoBi megosztott óévemlékeire.
Minden kép és idézet a szerző előzetes engedélyével került erre az oldalra.