Régóta tervezgetem, hogy kellene egy olyan felület, ahol könnyen előkereshetem a koncertekkel és zenével kapcsolatos emlékeimet, mert ezeket észben tartani az idő előrehaladtával egyre nehezebb feladat.
Az elmúlt hónapokban rám szabadult extra időből ez az ötlet is kapott jó pár tucat órát. Régóta megérdemelte volna már, de mindenre meg kell érni. Ennek most jött el az ideje.
Az ingoványos alapötletet csapongó gondolatok követték, mire leülepedett mit szeretnék és hogyan. Elég konkrét tervek alakultak ki, ezért kellett a sok „hobbióra”, amit végül rászántam. Sokat teszteltem, pixeleket tologattam és most áll úgy az oldal, hogy vállalhatónak érzem. Ha bármi hibát kiszúrsz kedves olvasó, kérlek használd a Kapcsolat menüpontot.
Az elején szeretném leszögezni, hogy ez az oldal alapvetően egy szubjektív élménypark, amely a jelenlegi helyzetben az emlékezésből építkezik. Természetesen izgalmasabb lesz visszalátogatni az arra fogékonyaknak amikor újra zajlik valami az élőzenei színtéren.
A koncertszeretet kialakulása
Az első markáns élőzenei élményem ~6-7 éves koromban történt. Bikini koncertre mentem a család női tagjaival egy hajdúszoboszlói nyaralás alkalmával. A zenei produkcióról nem sok minden maradt meg, ami viszont beégett, az egy magyar zászlóba öltözött illuminált állapotban tomboló (a szó jó értelmében) középkorú fickó.
Pár év szünet következik meghatározó emlék nélkül. Ezt a szünetet a zenei műfajok körüli puhatolózással töltöttem, mint megannyi kamasz. Természetesen zajlottak városi rendezvények, de semmi életre szóló kaland.
Aztán a középiskolai évek alatt elkezdtem ismerős srácok próbáira és helyben adott koncertekre járni, majd elkezdődött a fesztiválra járás a Hegyalja fesztivál (nekem az volt közel) „személyében”. Az elsőn biztos, hogy nem voltam ott, de utána ha jól rémlik minden évben kilátogattam, még ha csak bizonyos napokra is. A gimnáziumi évek alatt azért már előfordult, hogy a közeli nagyvárosba – Miskolcra – elmerészkedtünk egy-két koncertre. Ekkoriban punk és alternatív rock volt a fő stílus.
2000-ben aztán olyan történt, ami még azelőtt sosem. Egy olaszországi körutazás során San Marino-ban kb. fél óra mutogatás után sikerült az eladóval megértenünk egymást, hogy ha mindenféle pénznemet összerakunk, akkor bizony elhozhatom a kiszemelt 2-3 különlegesség közül a kiválasztottat. Ez egy Nirvana kalóz CD volt. Ekkor már ismertem egy Nirvana koncertfelvételeket megosztó honlapot, amiről egy kedves ismerősnél töltögettem le (menő ADSL kapcsolaton) a sosem hallott ritkaságokat. De ez, hogy nekem lesz egy ilyen lemezem, na erről álmodni sem mertem. Teljesen be voltam zsongva. Azt a lemezt nem tudom hányszor hallgattam meg, de biztos egy ilyesmire kevésbé fogékony lelket kínozni lehetne hasonló számú ismétléssel.
Ekkor már egyértelmű volt számomra, hogy a koncertfelvételek gyönyörű időkapszulái az adott napnak/kornak/kedvnek. Amikor évekkel később egy-egy zenekar egymást követő koncertjeit látogattam, ez csak még jobban beigazolódott.
Van, hogy valaki az előadók közül rosszul érzi magát (akár fizikailag, akár lelkileg). Van, hogy rossz hangulat kerekedett az öltözőben, vagy van olyan is, hogy aznap csak valahogy nem jött ki a lépés.
Persze szerencsére ennek az ellenkezője is bármikor előfordulhat. Elővesznek egy új (akár még készülőfélben lévő) sosem játszott dalt. Energikus, hiba nélküli az este, vagy csak szimplán érezni azt is, ha együtt rezegnek az aktuális közönséggel.
Az első saját felvétel
Már nem emlékszem pontosan, hogy melyik fórumon vagy vendégkönyvben találtam egy felhívást, miszerint Kispál és a Borz koncertfelvételt cserélne valaki. Rákérdeztem mi ennek a menete. Egy általa még nem birtokolt koncertfelvételért választhatok egyet a listájából. Mivel nekem akkoriban csak az interneten előforduló, mindenkinek meglévő felvételeim voltak mp3-ban, ezért azt javasolta rögzítsek én magam egyet, akkor lesz olyan, ami érdekli. Mivel amúgy is jártam már rendszeresen Kispálra, nem volt más hátra, mint előre.
Diktafont ragadtam és a 2004-es MEN-en (Miskolci Egyetemi Napok) debütáltam, mint koncertrögzítő. Ha már úgyis ott voltam, több koncertet is felvettem. Ott és akkor kezdődött minden. Azóta már komolyabb szinten, de még mindig amatőrként, hobbiként űzöm ezt az egészet. Hosszú évek alatt kapcsolatokat alakítottam ki zenekarokkal, hangmérnökökkel és olykor a helyszínek képviselőivel is. Mindig törekedtem arra, hogy egyenes és tiszta kommunikációval, az ígéreteim betartásával ez a kapcsolat kölcsönösen hasznos legyen. Visszatekintve azt hiszem ezt sikerült elérnem. A zene irányába mutatott alázatom kifizetődni látszik.
Tippem szerint már valahol 500 – 1000 közötti darabszámú saját felvétellel rendelkezem. A pontos szám meghatározására is vannak törekvéseim, amit biztosan kifejtek majd egy későbbi bejegyzésben.
Így állok most, végre elkészült ez a lap. Remélem a saját szórakoztatásomon kívül ez az oldal másnak is ad majd hasznos információt, leírást, vagy akár bátorságot ahhoz, hogy belekezdjen valamibe.
2021.03.21.
Kérlek nézd meg a Támogatás oldalon, mivel tudnál segíteni.
