Immár negyedik alkalommal lépett fel a zenekar az első búcsúkoncertjük óta Bátorkeszin, ami Esztergom/Párkány városától kb. 25 perc autóútra található. Most egy egészen más apropóból zenéltek, mint az első három, 2014-2016 között megrendezett tematikus visszatérő koncert alkalmával.
A zenekar újra alkot, melynek ékes bizonyítéka az éppen múlt héten megjelent Beszorult mondat című album. Én manapság elég más módon viszonyulok egy-egy régi nagy idolom friss dolgaihoz. Valószínűleg ennek egyik oka, hogy én is öregszem. Így alakulhatott ki az a szituáció, hogy még mindig nem hallgattam meg a lemezt teljes hosszában, és nem is érzem égetően fontosnak, hogy megtegyem a közeljövőben. Egyfelől az elmúlt jó pár évben félek a régi nagy kedvencek új dolgaitól (ilyen pl. még a Quimby is), másfelől nehezen vonatkoztatok el a szép (ám lehet, csak az idővel megszépült) emlékektől.
A zsongás hiánya
A koncerten terveztem részt venni, ám csak előző nap vettem rá jegyet, és valamilyen furcsa módon egyáltalán nem izgatott volna, ha mégsem tudok elmenni.
Ami viszont meglepő volt, hogy odafelé az utazás nem várt jó emlékeket hozott elő. Egyszerűen be-beugrottak dolgok egy kanyarról a Pilisben, jó érzés volt bemenni a párkányi Billába (pár sajt és keksz volt most csak a portyázás eredménye) és ahogy közeledtem a kis szlovákiai település felé, egyre hevesebben vert a szívem, de még mindig valahogy nem a zenekar miatt. Azt hittem legalábbis, így utólag már tudom, hogy mégis ez történt.
Ez a különös flegma állapot még percekkel a koncert kezdete előtt is velem volt, aztán mintha átkapcsoltak volna, egy egészen más üzemmódban találtam magam.
Nosztalgia-hullámvasút
Húsrágó hídverő, Zsákmányállat, 0 óra 2 perc, Nem fáj, Autók a tenger felé…
Vigyorogtam (annak ellenére, hogy eléggé keresgélte véleményem szerint Kispi a hangokat a koncert elején), mert újra megtörtént, élőben hallottam Kispál és a Borz dalokat! Ez a tavalyi visszatérést megünnepelendő Kispál-Fishing óta nem fordult velem elő. Igaz, mással sem nagyon, mert csak három koncertet adtak ezen kívül Európa-szerte. Még a héten lesz kettő, egymást követő napon két telt házas Budapest Parkos fellépés. Ezzel idénre kifújtak a koncertek.
A jelenlegi felállás úgy fest, hogy állandó nagybetűs szereplő: Kispál András, Lovasi András, Dióssy D. Ákos és Bajkai Ferenc. Őket segíti sok számban Szesztay Dávid.
Az első öt szám után megérkezett az első vendég – a zenekar első dobosa -, Bräutigam Gábor. Jó volt őt ismét színpadon látni. Három számot dobolt el, a Forradalmárt, a Lefekszem a hóba címűt és A következő buszon-t.
Ezután érkezett Leskovics Gábor, aki régi és gyakori vendég volt a Kispál koncerteken. Neki természetesen a Vackolj belém jutott.
Hang és fény, Csillag vagy fecske, és el is érkeztünk az első új dalhoz. Ezt mondjuk pont hallgattam már az albumról, de bevallom elsőre nagyon nem tetszett. Ez azért érdekes, mert ez a dal már huszonéve elkészült, csak fiókba került. Most elővették, leporolták és Lovasi András kisebbik lányával, Eszterrel rögzítették újra, sőt élőben is előadták, következett a Gombok. Így, élőben valahogy működött nálam, lehet meg kéne várnom minden, az új lemezen szereplő dal élő verzióját. 🙂
Szívrablás, Még egyszer, Kicsit hadd. Csupa általam nagyon kedvelt dal jött. Aztán megérkezett Németh Juci és a De szeretnék. Itt jegyezném meg, hogy a színpad helyét, elrendezését az első sorokból páran szidták a koncert utáni kommentekben, hogy mennyire nem lehetett látni, szinte csak a vizuált. A vizuált, ami szerintem nagyon ötletesen kapcsolódott az éppen játszott dalokhoz.
Újabb friss dal, a Beszorult mondat volt terítéken. Ebben a dalban van Krúbinak egy szövegbetétje, ami így élőben teljesen elkeveredett, de hátha a Parkos koncertek valamelyik napján a helyére kerül ez a rész is.
Szőkített nő, Kicsit szomorkás, Zár az égbolt, Van-e nálatok alkohol? – borfesztiválon jogos kérdés. 🙂
A közönség sorain látszott, hogy nem a tizenéves korosztály képezi a kemény magot. Ezzel semmi gond nincs, 50 felett már gondolom nem cél újabb generációkat bevonzani. Aki viszont jelen volt, az láthatóan és hallhatóan jól érezte magát.
Majd ez a triumvirátus zárta az eredeti műsortervet: Múlató (3+2 verzió), Tiszai pu., Emese.
Egy gyors levonulás után következett a ráadás az Ágy, asztal, TV és a Ha az életben dalok személyében. Szerencsére az eső nem érkezett meg Bátorkeszi dűlői közé a kicentizett ott tartózkodásom alatt, így tényleg jó élményekkel töltekezve hagytam el a helyszínt a következő egy (?) évre. Szívesen fogok visszatérni!
Felvétel
A teljes koncert alatt kameráztam egy kisebb domboldalról. Ez elég megterhelő volt és kényelmetlen, de a felvétel szerintem egész jól sikerült, így megérte a fáradtság.
Íme, élvezze mindenki a kép és hanganyagot!
Frissítés: a videó törölve lett, élt ~20 órát.
